Tata

 

Kedves Olvasó!

Kis csapatunk csütörtökön Tatára látogatott, ahol újabb közös élményeket gyűjtöttünk. 

A Geológus Kertben kezdtük a napunkat, ahol részünk volt az igazi magyar vendégszeretetben és ez meg is alapozta a napunk hangulatát. 

A Kálvária dombra felsétálva gyönyörű panoráma fogadott minket. Megcsodálhattuk Tata városát, amely a fejlesztéseknek köszönhetően fellendülőben van, a sörétgyártó tornyot és a víztornyot. A Kálvária domb legidősebb kőzete a dachsteini mészkő. Ez a domb talpán, a nyugati oldalon található kőzet a triász időszakban, kb. 200 millió éve rakódott le. Akkoriban erre a területre a trópusi klíma volt jellemző. Az egykori Tethys-óceán sekély vizű szakaszain főként moszatok vázából úgynevezett mésziszap keletkezett, amely le is rakódott. Ennek köszönhetően 100 méternél is vastagabb mészkő rétegsor jött létre. Mivel a jura időszakban a tenger szintje gyorsan emelkedett, nem tudott lépést tartani vele a mésziszap termelődése. Így ebben az időszakban vörös mészkő, agyag és sötétvörös tűzkő rakódott le. Az ezt követő 30 millió évből nem őrződött meg kőzet Tatán. A következő 110 millió éves mészkő főként tengerililiom darabkákból áll. 

Ezek a kőzetek kincseket is rejtenek. Az előző bejegyzésemben a nummulitesztől meséltem nektek, ma pedig a megalodon-féle kagylóról szeretnék. Ezt más néven szívkagylónak is nevezik, a formája miatt. Ezek a fosszíliák kiperegnek a mállott kőzetből, ekkor úgy néznek ki, mintha megkövült szívek lennének. Lábatlanból származnak és legendák terjengnek róla, hogy mik is lehetnek ezek. Vannak akik, tehénlábnyom kagylónak tartják, vannak olyanok, akik a vad nők lábnyomainak vélik, akik a mélybe vetették az oda térő vadászokat. Illetve olyan legenda is van, hogy a "nagy vadászatban" résztvevő lovak patanyomai lehetnek ezek a megalodonok. 

A városban Eocén Program működött, ez a magyarországi barnakőszén-bányászat fellendítésének terve volt az 1970-es, 1980-as években. Ám a gazdasági hibák miatt ez volt a szocialista tervgazdaság egyik legnagyobb kudarca. A geológusoknak is meg volt róla a véleménye, erről bővebben az "Így láttuk mi" című könyvben olvashattok, melynek a mottója: Minden jó - ha nem túl rossz a vége. A Fehérkő bányában, ahol a munkálatok folytak, mi is körbenéztünk. Lenyűgöző volt látni a régi munkálatok nyomait.

A napunkat a Fényes Tanösvényen folytattuk. Ez egy természetvédelmi terület, melynek a címerállata a mocsári teknős. 2015-ben egy pallórendszert alakítottak ki, amely a látogatók számára is elérhetővé tette a terület látogatását. A Tanösvény bejárása során rengeteg védett növényt és állatot ismertünk meg. Őszi kikerics, pusztai árvalányhaj, mocsári nőszirom, sásfélék, jégmadár, nagykócsag, kiskócsag, szürkegém, harkály, fakopáncs, erdei fülesbagoly, vörösmókus, vidrák. Csak hogy említsek párat... 

Az égerfák a bányászat alatt terjedtek el, mert lecsökkent a vízhozam, viszont amint befejeződött a munka, az égerfák kipusztultak, mert a terpes gyökérzetük nem bírja a vizet. Viszont a fatönkök hasznosak a jégmadaraknak, szívesen pihennek rajtuk. Az eocén program miatt az eredeti 33 hektáros vízhozam lecsökkent 8-9 hektárra, sajnos az eredeti állapotát már sosem láthatjuk ennek a területnek. 

Felmerül a kérdés, hogy miért hívják ezt Fényes tanösvénynek. A víz aljzatában kvarckristályok találhatók és amikor rásüt a nap, ezek a kristályok megcsillannak. Gyönyörű látványt nyújt az odalátogatóknak. A víz a felszínre törő szén-dioxid miatt folyton buborékozik és ennek a vízmozgásnak köszönhetően sosem fagy be a tó. Télen, a hidegben a nagy pára miatt még a gőzölgő vízfelszínt is láthatják a látogatók.

Szívből ajánlom mindenkinek, hogy látogassa meg Tata városát és a Fényes tanösvényt, hiszen nagyszerű élményeket szerezhet és érdekes dolgokat tanulhat.

Találkozunk a következő bejegyzésben!

Puszi, Tina