Kedves Olvasóim! Mióta véget ért a nyár, arra vágytam, hogy essen a hó. És persze mint mindenki, én is fehér karácsonyra vágyom. Ezek közül egy kívánságom a múlt héten teljesült. Az aznapi terepgyakorlatunk egy természetkapcsolati séta volt a Hárshegyen. Ennek a sétának a része az élményalapú, részvételi módszer, a perspektívaváltás és a megajánlott figyelemgyakorlatok. Különböző hívószavakat kaptunk a sétánk során, amelyekre fókuszálnunk kellett. Ez számomra elég nehéz volt, mivel a hó minden figyelmemet elvonta és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne egy hóembert építeni vagy hógolyózni. Viszont a séta azon részei, amikor a légzésünkre és a talpunk alatt ropogó hóra kellett figyelni, segített kicsit kizökkenni a városi pörgésből és igazán meg tudtuk élni a pillanatokat. A kedvenc részem az volt, amikor egy irodalmi idézetet kapva kapcsolódnunk kellett a természethez és a bennünk keltett gondolatokat megosztottuk egymással. Sok-sok helyen járunk, sok új embert ismerünk...
Kedves Olvasó! Ez a blog egy Z-szakos hallgató kalandjairól és élményeiről szól. Érezd jól magad az olvasása közben, majd kapcsolódj ki te is a természetben!