Kedves Olvasóim!
Mióta véget ért a nyár, arra vágytam, hogy essen a hó. És persze mint mindenki, én is fehér karácsonyra vágyom. Ezek közül egy kívánságom a múlt héten teljesült.
Az aznapi terepgyakorlatunk egy természetkapcsolati séta volt a Hárshegyen. Ennek a sétának a része az élményalapú, részvételi módszer, a perspektívaváltás és a megajánlott figyelemgyakorlatok. Különböző hívószavakat kaptunk a sétánk során, amelyekre fókuszálnunk kellett. Ez számomra elég nehéz volt, mivel a hó minden figyelmemet elvonta és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne egy hóembert építeni vagy hógolyózni.
Viszont a séta azon részei, amikor a légzésünkre és a talpunk alatt ropogó hóra kellett figyelni, segített kicsit kizökkenni a városi pörgésből és igazán meg tudtuk élni a pillanatokat.
A kedvenc részem az volt, amikor egy irodalmi idézetet kapva kapcsolódnunk kellett a természethez és a bennünk keltett gondolatokat megosztottuk egymással.
Sok-sok helyen járunk, sok új embert ismerünk meg így együtt a szaktársaimmal és őszintén örülök, hogy az idei első havazáson is osztozhattunk.
Köszönöm, ha elolvastad!
Puszi, Tina
Megjegyzések
Megjegyzés küldése